A kór fejfájással és hányingerrel kezdődik, a Schmitt Pál név hallatán pedig piros kiütések jelennek meg az egész testen. Idült index és origo kerüléssel jár a kór, amely sok ember szervezetét megviselte az utóbbi hónapokban. Az allergiaszezon első támadása januártól áprilisig tart, de néhányan még utána is érzékelhetik a tüneteket.
Előre leszögezném, hogy ez a blog elsősorban nem (és másodsorban sem) a politikáról, hanem a sajtó vicces/szánalmas/érthetetlen húzásairól szól. Ez az írás ugyanúgy megszületett volna, ha a Schmitt helyett Demszky, Gyurcsány, vagy Schiffer került volna kínos helyzetbe (ki tudja, talán egyszer még így is történik majd, a jobber újságírók is képesek ám régi szennyeseket előhúzni a szekrény mögül). Ez még mindig a napikamuhír.
Az odáig érthető, hogy Schmitt Pál (akit ezentúl csak Endreként emlegetek, mert az eredeti név sokakat felzaklathat) csalt, és ezért bűnhődnie kell. Az is rendben van, hogy egy közjogi méltóságnál jobban felkapja a sajtó az ehhez hasonló témákat. Világos továbbá, hogy miért követelik a lemondását, egy ilyen ügy természetesen sértheti az értelmiségi réteg büszkeségét. Megértek én mindent. Egyet kivéve: miért kell hetekig ellentmondást nem tűrően rugózni a témán? Címlapon hozni minden felesleges apróságot, műcikkeket gyártani az ügyről, „uszítani” (ahogy a liberális érzelműek fogalmaznának), kiszívni a velőt, majd szárazzá rágni azt a csontot, amit az emberek már rég meguntak. Saját magukat szórakoztatják az origónál is, de még inkább az indexnél. Baromira unom, hogyha ellátogatok ezekre az oldalakra, csak Endre fogad. Igazából nem csak ennél a kettőnél, hanem mindenhol. Már a jobberek sem védik, egy ledönthetetlen szobor ez az Endre, és igazából kisebb gondunk is nagyobb annál, minthogy hetekig vele kelljen foglalkozni. Az átlagember pedig olvas, magába szív mindent, aztán szidkozódik, Endrézik naphosszat, megkeseríti mások napjait a munkahelyen, a vécén, mindenhol. Talán ez a kulcsszó, mert ha ki lehetne kerülni a témát, engem ugyan nem zavarna. (Ilyenkor szoktak az okosak előjönni a „ha nem tetszik, ne olvasd” szintű bölcsességekkel.) Szeretem, ha valamivel gyorsan végeznek. Endrével is így kéne tenni, aztán szűkebb körökben tőlem úgy rágódnak ezen az egészen, ahogy csak akarnak. Felülvizsgálhatnak, elvehetnek, lemondathatnak, csak ne legyen kötelező mindenhol beleütközni. Szeretném (és szerintem elég sokan szeretnék) néha elolvasni az aktuális történéseket, minden szemszögből megközelíteni azokat, és pont ezért sajnálom, hogy a két legnagyobb hazai hírportálon csak ilyen (bulvár)politikai cikkekkel, és egyéb bicskanyitogató (kivéve a modorosblogot) bejegyzésekkel lehet találkozni.
Három dolog miatt lettem allergiás. Az egyik a már hosszú ideje tartó Endre-cikkek áradata. A másik egy kislány volt tegnap a vonaton, aki fél óráig hangosan, telefonon Endrézett a barátnőjével, és egyébként ostoba volt, mint a segg. A harmadik az index egyik cikke, vagyis nem maga az írás, hanem a hozzá kapcsolódó szavazás. Szóval a tudomány témakörében, azon belül is egy csillagászattal foglalkozó cikkhez ne már. Gondoltam tök jó, érdekel a téma, rákattintottam, erre tessék: ENDRE! Mindenhol. Azért egy picit vicces volt. :) 10/7
Egy kis adalék: az elmúlt 4 napban az index.hu-n 78 darab cikk, és megszámlálhatatlanul sok blogbejegyzés jelent meg Endrével kapcsolatosan, az origo.hu-n „csak” 59, viszont itt is volt rengeteg blogoló. Most bővült plusz eggyel az anyagok száma, ez csupán azért kivétel, mert nem kerül ki sehova, ugyanis senki sem olvassa, de ez természetesen nem érdekel. :)
